Első este, már a terepfelderítés során elkészült a fénykép a menetrendről a sípályához tartozó megállóban. A megállóhelyet a falu (Sankt Georgen ob Murau) kétvágányú állomásának szinte a végéhez építették hozzá - hogy az utasoknak ne kelljen százötven métert gyalogolniuk.
A gyaloglási távolság azért is számít, mert az iskolások a sílécet a pályán, a felvonóépület raktárszobájában hagyják és sícipőben mennek vissza az iskolába. Ijesztő látvány volt, ahogy a gyerekek a jeges peronon a kemény sícipőkben csúszkálva megrohamozták a megállóba érkező, még zárt ajtókkal mozgó szerelvényt.
Az iskolások csak két-három megállónyit utaztak, Böbével és Janóval a szinte üres szerelvényen utaztunk tovább. Az egy órára, oda-vissza érvényes jegy alig pár euróba került hármunknak. A bliccelés itt is probléma lehet - a járművön a dohánytermékek fekete keretes fenyegetéseihez hasonló, mókás feliratok. Itt pl.: a bliccelés erős izzadást okoz.
Az alagút után, Murau szélén, a keresztútnál szálltunk le, hogy kényelmesen elérjük az ellenvonatot.
A Szent Leonhard templomhoz vezető keresztút első stációja a kisvasút megállójánál.
Murau barokk várából fedett lépcső vezet a várfalon kívül található Szent Máté plábaniatemplomba.
A vonalon tipikusnak mondható, hogy a megálló az útátjáróban található.
Az autósokat külön kiegészítő tábla hívja fel arra, hogy az átjáróban figyeljék a vonat sípjelét.
A kanyaron túl már közeledik a vonat! Még nem látjuk, de az ellenvonatot figyelmeztető jelző már világít.
Felbukkan a vonat a kanyarban - és most futás, hogy még elérjük a megállóban! Itt nincs tömeg, ezért érvényes az első ajtós felszállás. A jegyet úgyis a vezetőtől kellene megvennünk, ha nem lenne érvényes az ideúton váltott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése