Ötszáz kilométer autózás után még világosban érkeztünk az apartmanhoz, Sankt Georgen ob Murau egy kis mellékutcájában.
A ház belülről is szép és jó érzékkel, nagyon gondosan díszített és berendezett.
Az ablakból látjuk a sípályát. Este Janóval felderítettük a terepet. A sípályáig gyalog negyed óra séta, síbakancsban ez már túl nagy távolság lenne.
A parkolóból egy kis felvonó vezet fel az alsó, fekete pályákra (az első napokban ez nem is járt), a háttérben látható kabinos lifttel jutottunk fel a sípálya közepére.
A kabin hosszú utat tesz meg, lehet beszélgetni.
A kabinos lift a sípálya közepére visz fel, itt működnek a síiskolák és a legnagyobb étterem.
Van még feljebb és még feljebb is. A legmagasabb csúcsra inkább a csákányos lifttel húzattuk fel magunkat, mert nem akartunk kockára fagyni a libegőn a jeges szélben.
Rosenkranzhöhe, 2118 m. A sípálya teteje. Hideg, szeles, kemény világ. A csúcson már nem nőnek fák.
A másik csúcs, egy kicsit lejjebb. Kreischberg, 2002 m magasan. Sokkal barátságosabb itt a klíma.
Innét indul a kőkorszaki sípálya. Janónak nagyon tetszett!
Minden figura mellett megálltunk.
A dínók egy kicsit lejjebb laknak.
És nem csak a síelés a jó a télben!
Hétvégén egy pályagépre költözött a helyi rádió bömböldéje. Egész nap a kabinos felvonó felső állomásánál zajongott, majd a nap végén a fáradt síelőkkel együtt lejött a parkolóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése