Muraui kisvasút

 Első este, már a terepfelderítés során elkészült a fénykép a menetrendről a sípályához tartozó megállóban. A megállóhelyet a falu (Sankt Georgen ob Murau) kétvágányú állomásának szinte a végéhez építették hozzá - hogy az utasoknak ne kelljen százötven métert gyalogolniuk.

 A gyaloglási távolság azért is számít, mert az iskolások a sílécet a pályán, a felvonóépület raktárszobájában hagyják és sícipőben mennek vissza az iskolába. Ijesztő látvány volt, ahogy a gyerekek a jeges peronon a kemény sícipőkben csúszkálva megrohamozták a megállóba érkező, még zárt ajtókkal mozgó szerelvényt.

 Az iskolások csak két-három megállónyit utaztak, Böbével és Janóval a szinte üres szerelvényen utaztunk tovább. Az egy órára, oda-vissza érvényes jegy alig pár euróba került hármunknak. A bliccelés itt is probléma lehet - a járművön a dohánytermékek fekete keretes fenyegetéseihez hasonló, mókás feliratok. Itt pl.: a bliccelés erős izzadást okoz.

Az alagút után, Murau szélén, a keresztútnál szálltunk le, hogy kényelmesen elérjük az ellenvonatot.

 A Szent Leonhard templomhoz vezető keresztút első stációja a kisvasút megállójánál.

 Murau barokk várából fedett lépcső vezet a várfalon kívül található Szent Máté plábaniatemplomba.

A vonalon tipikusnak mondható, hogy a megálló az útátjáróban található.

 Az autósokat külön kiegészítő tábla hívja fel arra, hogy az átjáróban figyeljék a vonat sípjelét.

A kanyaron túl már közeledik a vonat! Még nem látjuk, de az ellenvonatot figyelmeztető jelző már világít.

Felbukkan a vonat a kanyarban - és most futás, hogy még elérjük a megállóban! Itt nincs tömeg, ezért érvényes az első ajtós felszállás. A jegyet úgyis a vezetőtől kellene megvennünk, ha nem lenne érvényes az ideúton váltott.

Murau

 Ötszáz kilométer autózás után még világosban érkeztünk az apartmanhoz, Sankt Georgen ob Murau egy kis mellékutcájában.

 A ház belülről is szép és jó érzékkel, nagyon gondosan díszített és berendezett.

Az ablakból látjuk a sípályát. Este Janóval felderítettük a terepet. A sípályáig gyalog negyed óra séta, síbakancsban ez már túl nagy távolság lenne.

A parkolóból egy kis felvonó vezet fel az alsó, fekete pályákra (az első napokban ez nem is járt), a háttérben látható kabinos lifttel jutottunk fel a sípálya közepére.

A kabin hosszú utat tesz meg, lehet beszélgetni.

A kabinos lift a sípálya közepére visz fel, itt működnek a síiskolák és a legnagyobb étterem.

Van még feljebb és még feljebb is. A legmagasabb csúcsra inkább a csákányos lifttel húzattuk fel magunkat, mert nem akartunk kockára fagyni a libegőn a jeges szélben.

Rosenkranzhöhe, 2118 m. A sípálya teteje. Hideg, szeles, kemény világ. A csúcson már nem nőnek fák.

A másik csúcs, egy kicsit lejjebb. Kreischberg, 2002 m magasan. Sokkal barátságosabb itt a klíma.

Innét indul a kőkorszaki sípálya. Janónak nagyon tetszett!

Minden figura mellett megálltunk.

A dínók egy kicsit lejjebb laknak.

És nem csak a síelés a jó a télben!

Hétvégén egy pályagépre költözött a helyi rádió bömböldéje. Egész nap a kabinos felvonó felső állomásánál zajongott, majd a nap végén a fáradt síelőkkel együtt lejött a parkolóba.