Nagycenk

Néhány forgalmi kitérő alapos beutazása végett vonatozni mentünk. Egyúttal utaztunk a Nagycenki Múzeumvasúton és érintettük Szombathelyet is.

A vonat 6.52-kor indult Kelenföldről. Fertőbozra egy kis késéssel érkeztünk, de a kisvasút megvárta a vonatunkat.

Mivel a kisvonatra előre bejelentkezett egy népes gyerekcsoport, hosszabb szerelvény közlekedett és a meghirdetett dízel helyett egy erősebb gőzmozdony volt a vontatójármű.

Nagycenken vizet szereltek.

A kiállított mozdonyok mellett...

...játszóteret is találtunk. A mókuskereket mindketten kipróbáltuk.

Ahogy a mókuskerék forog, a mozdonyvezető mozgatja a karját.

Komoly méretű töltött lángos Szombathelyről. Hasonlót ennél a lángososnál lehet szerezni.

Nassfeld

Jan. 28. kedd

Sziasztok!

Majd' ket napot sieltunk szep napsutesben, aztan felhok es hopelyhek erkeztek. Ma reggel mar arasznyi friss ho vart rank es hamarosan csinos buckakba rendezodve tette izgalmasabba a kodos palyakat, mert a buckamanok folyton elkaptak a leceinket. Estere alaposan elfaradtunk, jol esett a vacsi es egy kis hevereszes.


Jan. 30. csütörtök

Sziasztok!

Szerda reggelre a palyasimitok szepen kiegyengettek a keddi buckakat. Idonkent meg a nap is kisutott, nagyon jot sieltunk. Este Marci is megerkezett.
Ma reggel kilenckor arasznyi friss havat talaltunk a palyan. Meg mindig havazik, faraszto napunk volt. Ebed utan Andival es Marcival meg Bobevel fellifteztunk a legmagasabb csucsra. Nagyon ugyesen lecsusztak a friss ho miatt a szokasosnal is nehezebb palyakon. Kozben Kata es Jano hobarlangot astak. Liftzaras utan csusztunk haza, szerencsere pont a palya mellett a szelso hazban lakunk.
Ejszaka tovabbi havazas varhato, reggelre a maival egyutt egy meter lesz a friss ho. Kata egy nappal korabban, holnap reggel akart visszavonatozni, de a sok friss ho miatt sajnos nem tudom reggel levinni az allomasra. Gyalog sem mehet, jo uton is harom ora lenne a seta. Szombatra, remelem, mar jarhatoak lesznek az utak. 

 

Jan. 31. péntek

Sziasztok!

Ma egesz nap surun hullt a ho. Reggel is mar olyan sok volt, hogy a siliftek sem indultak el, sőt az utat is lezartak. Kesobb a kis lifteket beinditottak es itt a haz melletti lejton kostolgathattuk a mely havat.
Ha minden jol megy, akkor holnap delutan megnyitjak az utat es vasarnap hajnalban erkezunk haza.
De ha lassan halad az ut letakaritasa, akkor az is lehet, hogy meg egyet alszunk itt...

Feb. 1. 20:17

Sziasztok!

Feloldották az útzárat. Várjuk a teherautót, hogy levigye a cuccainkat a háztól a parkolóba. Gyalog már fordultunk egyet, 45 percig tartott és teljesen átáztunk a latyakban és a hóesésben. Még van 3 fordulóra való cuccunk. Szóval inkább várunk.

A hóláncot már délelőtt felszereltük. Holnap reggelre talán hazaérünk.

Feb. 2. 01:25

Sziasztok!

Meg(sz)alltunk Villachban egy szallodaban. Csak vasarnap este erunk majd haza.

Lachtal

Egy kicsit aggódva indultunk, mert hófúvást jósoltak Sopron környékére. Az autópályán jól tudtunk haladni, bár helyenként fehér volt az aszfalt. 172 km után a mosoni benzinkút osztrák pihenőhelyre emlékeztető éttermében süteményeztünk, majd Parndorfnál az 50-es útra fordultunk - volna, de mindkét irányban állt. Szerencsére már az első lámpaváltásnál vissza tudtunk fordulni Schwechat felé. Így 35km-rel hosszabb úton jutottunk el a következő, semmeringi süteményhez. Még világosban megérkeztünk az apartmanházhoz.

Böbe és Marci egy órával utánunk, szürkületkor érkezett - vonattal, busszal és az utolsó 10 km-en gyalog.
Az első nap gyönyörű napsütésben síeltünk. Böbe türelmét próbára tette, hogy Janó síkötését állítani kellett - szombat reggel lévén hosszú sorban álltak a síkölcsönzésre várók a síszervíznél.
Vasárnap megérkezett a Lachtalban szokásos, már kellemetlen, de még nem túl erős szél. Janónak hosszabb lécet kölcsönöztünk, mert az otthonról hozottal nem tudott elég gyorsan lesiklani. Hétfőre hóesést jósolt a meteorológia, de csak köd lett belőle, az is csak a sípályán, a hazautat nem nehezítette.

Fertő tó

 Fertőrákosig a csapat lustábbik fele autóval ment, a kerékből csak a 4-től különböző számút kedvelők vonattal és biciklivel. Megoldottuk a lehetetlennek látszó feladatot és az autóval hozott rengeteg csomagot átpakoltuk a biciklikre. Aszfaltozott dűlőúton indultunk az országhatáron át Fertőmeggyes (Mörbisch) felé, majd tovább Ruszt irányába. Ruszt előtt találtuk az első vízlelőhelyet és a tájékoztató tábla takarásában megbúvó kis kilátót. Feltankoltunk, de a lendület csak Ruszt közepéig tartott, ahol egy kis fagyival pótoltuk az elvesztett energiát.

A következő faluban (Oka = Oggau am Neusiedler See) a csöpögő eső elől az egyik szőlősgazda udvarán berendezett, fedett kerthelyiségbe menekültünk, ahol édes mustból készült fröccsel pótoltuk az elvesztett folyadékot. Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) felé közeledve egyre komolyabb dörgések figyelmeztettek a közeledő rossz időre. Egy kifeszített vászontetős pihenőnél megálltunk.

És aznap már nem is mentünk sokkal tovább, csak fel a hegyoldalba, sátrat verni. Épp megúsztuk szárazon!

A kis kemping egy kis strandhoz tartozott. A helyi vendéglőben jól bevacsoráztunk - és kint közben már zuhogott. Másnap, sátorbontás idején a legkisebb átmehetett egy kísérővel csúszdázni - a strandbelépő a kemping árában úgyis benne volt.

Egy újabb, ezúttal szerencsés kis eltévedés folytán Nezsider (Neusiedl am See) kikötőjéhez érkeztünk. Itt leküzdöttük a napi kötelező fagylaltot is.

Murvás, de jól biciklizhető úton érkeztünk délután a Pátfalvi kempingbe (Podersdorf). Magas házfalak szegletében, egy kis sarokban kaptunk helyet az óriási és zsúfolásig teli kempingben.

 A kemping strandján nem hagytuk ki a fürdést sem. A hangulat és a zsúfoltság balatoni.

 Harmadnap Hölle felé megálltunk egy magas kilátónál.

 Majd egy árnyékos fa alatt is.

Mosonbánfalva (Apetlon) és Pomogy (Pamhagen) között letértünk a Fertőújlak felé vezető, még át nem adott kerékpárútra. Az országhatár itt egy árok - és nyolc méter szünet a kerékpárúton. A hírek szerint Pomogy nem volt partner a forgalmát megcsapoló kerékpárút közös építéséhez, ezért készült a Bánfalva felé kanyarodó szakasz a magyar oldalon, az osztrák kerékpárúttal közel párhuzamosan (a képen a bokrok mögött jobbra).

Határátkelő deszka Bánfalva felé. A túloldalon hiányzó száz méter megépítését Mosonbánfalva vállalta.

Fertőújlaktól az olvadozó, kátyús, magyar bekötőúton tekertünk Fertődre. A híd egybeépült a tó szintjét szabályozó zsilippel (Hansági főcsatorna).

Fertődről a csapat egyik fele a fertőszentmiklósi vasútállomásra kerekezett, a másik fele megvárta, míg a sofőr elteker az autóért Fertőrákosra.

Muraui kisvasút

 Első este, már a terepfelderítés során elkészült a fénykép a menetrendről a sípályához tartozó megállóban. A megállóhelyet a falu (Sankt Georgen ob Murau) kétvágányú állomásának szinte a végéhez építették hozzá - hogy az utasoknak ne kelljen százötven métert gyalogolniuk.

 A gyaloglási távolság azért is számít, mert az iskolások a sílécet a pályán, a felvonóépület raktárszobájában hagyják és sícipőben mennek vissza az iskolába. Ijesztő látvány volt, ahogy a gyerekek a jeges peronon a kemény sícipőkben csúszkálva megrohamozták a megállóba érkező, még zárt ajtókkal mozgó szerelvényt.

 Az iskolások csak két-három megállónyit utaztak, Böbével és Janóval a szinte üres szerelvényen utaztunk tovább. Az egy órára, oda-vissza érvényes jegy alig pár euróba került hármunknak. A bliccelés itt is probléma lehet - a járművön a dohánytermékek fekete keretes fenyegetéseihez hasonló, mókás feliratok. Itt pl.: a bliccelés erős izzadást okoz.

Az alagút után, Murau szélén, a keresztútnál szálltunk le, hogy kényelmesen elérjük az ellenvonatot.

 A Szent Leonhard templomhoz vezető keresztút első stációja a kisvasút megállójánál.

 Murau barokk várából fedett lépcső vezet a várfalon kívül található Szent Máté plábaniatemplomba.

A vonalon tipikusnak mondható, hogy a megálló az útátjáróban található.

 Az autósokat külön kiegészítő tábla hívja fel arra, hogy az átjáróban figyeljék a vonat sípjelét.

A kanyaron túl már közeledik a vonat! Még nem látjuk, de az ellenvonatot figyelmeztető jelző már világít.

Felbukkan a vonat a kanyarban - és most futás, hogy még elérjük a megállóban! Itt nincs tömeg, ezért érvényes az első ajtós felszállás. A jegyet úgyis a vezetőtől kellene megvennünk, ha nem lenne érvényes az ideúton váltott.

Murau

 Ötszáz kilométer autózás után még világosban érkeztünk az apartmanhoz, Sankt Georgen ob Murau egy kis mellékutcájában.

 A ház belülről is szép és jó érzékkel, nagyon gondosan díszített és berendezett.

Az ablakból látjuk a sípályát. Este Janóval felderítettük a terepet. A sípályáig gyalog negyed óra séta, síbakancsban ez már túl nagy távolság lenne.

A parkolóból egy kis felvonó vezet fel az alsó, fekete pályákra (az első napokban ez nem is járt), a háttérben látható kabinos lifttel jutottunk fel a sípálya közepére.

A kabin hosszú utat tesz meg, lehet beszélgetni.

A kabinos lift a sípálya közepére visz fel, itt működnek a síiskolák és a legnagyobb étterem.

Van még feljebb és még feljebb is. A legmagasabb csúcsra inkább a csákányos lifttel húzattuk fel magunkat, mert nem akartunk kockára fagyni a libegőn a jeges szélben.

Rosenkranzhöhe, 2118 m. A sípálya teteje. Hideg, szeles, kemény világ. A csúcson már nem nőnek fák.

A másik csúcs, egy kicsit lejjebb. Kreischberg, 2002 m magasan. Sokkal barátságosabb itt a klíma.

Innét indul a kőkorszaki sípálya. Janónak nagyon tetszett!

Minden figura mellett megálltunk.

A dínók egy kicsit lejjebb laknak.

És nem csak a síelés a jó a télben!

Hétvégén egy pályagépre költözött a helyi rádió bömböldéje. Egész nap a kabinos felvonó felső állomásánál zajongott, majd a nap végén a fáradt síelőkkel együtt lejött a parkolóba.

Gemenc

Janóval fél kilenckor indultunk, de a 10:45-ös vonatot így is kényelmesen elértük. Lassinál volt negyed óránk a játszótéren. Janót a szép fajátékoknál sokkal jobban érdekelte a vasút mellett a holtág partoldala fölé kinyúló diófa, amelyen nagyon jól lehetett mászni. Felnőtteknek a halászati kiállítás segített eltölteni az időt. Ez a járat csak Malomtelelőig ment, ahol a kilátóról megnézhettük a jórészt már feltöltődött tavat. A lényeg persze az út mentén az árvíz által kisodort rengeteg uszadékfa volt, jól el lehetett dobálni őket.

A tanösvényen kerültünk vissza a vonathoz. Az utolsó kocsit egy csoport számára tartotta fenn a kalauz, de így is kényelmesen befértünk. Janó elálmosodott a visszaúton. A vasútmodell-kiállításon még gyorsan megnéztük a pécsiek 0e modelljét Gemencről és indultunk haza.