Az autópályáról a kikötő felé vezető főúton dugóba kerültünk és leparkoltunk. Úgy tűnt, hogy gyalog gyorsabbak leszünk és a szép házakat is jobban látjuk.
Közel kétszázezer lakos és forgalmas kikötő. A város méretéhez képest aprónak tűnő pályaudvar forró peronjára csak egy pálmafa vet árnyékot.
A piacon keresztül Diocletianus császár négyhektárnyi palotájának keleti kapujához jutottunk.
Az uralkodó lakosztályába vezető előcsarnok kupoláját hajdan mozaik és márvány borította.
Szent Doimus katedrálisa eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt. Harangtornyába hosszú lépcsősor vezet. Lent a torony alsó két emeletén a vastag fal belsejében kanyargó szűk és meredek kőlépcsőn néznek farkasszemet a felfelé igyekvők a kijutni próbálókkal.
A szépen mintázott harang már háromszáz éves is elmúlt. Motor hintáztatja és elektromos kalapács kondítja.
A toronyból a palota hangulatos házai és a kikötő is jól látható.
A palota széles sugárútjain autók helyett gyerekkorom pályaudvarait idéző elektromos targoncákkal találkozhatunk.
A múzeum udvara - még mindig a palotában.
Nin ide is elkísért. Nini Gergely püspök szobra a palota északi kapujánál. A szobor nagy lábujja szép fényes - megérintése szerencsét hoz!
Jobb lesz, ha az árnyékban maradók éberen figyelnek a szandáljukra - amíg a fényképész Gergely püspökre fókuszál.
Ez csak a személypályaudvar, északabbra van pár komolyabb rendező- teher- és kikötői pályaudvar még. Amúgy a dalmáciai vasúthálózat ritkasága és menetidői miatt a vasúti személyforgalom elég elhanyagolható, ahhoz ez bőven elég.
VálaszTörlés