Egy kicsit aggódva indultunk, mert hófúvást jósoltak Sopron környékére. Az autópályán jól tudtunk haladni, bár helyenként fehér volt az aszfalt. 172 km után a mosoni benzinkút osztrák pihenőhelyre emlékeztető éttermében süteményeztünk, majd Parndorfnál az 50-es útra fordultunk - volna, de mindkét irányban állt. Szerencsére már az első lámpaváltásnál vissza tudtunk fordulni Schwechat felé. Így 35km-rel hosszabb úton jutottunk el a következő, semmeringi süteményhez. Még világosban megérkeztünk az apartmanházhoz.
Böbe és Marci egy órával utánunk, szürkületkor érkezett - vonattal, busszal és az utolsó 10 km-en gyalog.
Az első nap gyönyörű napsütésben síeltünk. Böbe türelmét próbára tette, hogy Janó síkötését állítani kellett - szombat reggel lévén hosszú sorban álltak a síkölcsönzésre várók a síszervíznél.
Vasárnap megérkezett a Lachtalban szokásos, már kellemetlen, de még nem túl erős szél. Janónak hosszabb lécet kölcsönöztünk, mert az otthonról hozottal nem tudott elég gyorsan lesiklani. Hétfőre hóesést jósolt a meteorológia, de csak köd lett belőle, az is csak a sípályán, a hazautat nem nehezítette.
