Gemenc

Janóval fél kilenckor indultunk, de a 10:45-ös vonatot így is kényelmesen elértük. Lassinál volt negyed óránk a játszótéren. Janót a szép fajátékoknál sokkal jobban érdekelte a vasút mellett a holtág partoldala fölé kinyúló diófa, amelyen nagyon jól lehetett mászni. Felnőtteknek a halászati kiállítás segített eltölteni az időt. Ez a járat csak Malomtelelőig ment, ahol a kilátóról megnézhettük a jórészt már feltöltődött tavat. A lényeg persze az út mentén az árvíz által kisodort rengeteg uszadékfa volt, jól el lehetett dobálni őket.

A tanösvényen kerültünk vissza a vonathoz. Az utolsó kocsit egy csoport számára tartotta fenn a kalauz, de így is kényelmesen befértünk. Janó elálmosodott a visszaúton. A vasútmodell-kiállításon még gyorsan megnéztük a pécsiek 0e modelljét Gemencről és indultunk haza.

Siófok

Jó szélre ébredtünk. Alapos reggeli a földvári kikötőben, aztán indulás. Hoppá! Éjszaka a parkolóhelyünk kijárata elé állt egy hajó. A kikötőmester most is épp időben érkezett, elkötötte és segített félrehúzni az útból. Szokás szerint motorral pöfögtünk ki a kikötőből és a nyílt vízen húztuk fel a vásznat. A kikötőben még úgy tűnt, hogy reggel óta enyhült a szél, de pár kanyar után biztonságosabbnak éreztem, ha visszatekerünk a génuából, ez a hajó iránytartásán is sokat segített. Örültünk, hogy tegnap begyakoroltuk a fordulózást, mert az élénkebb szél pontosabb időzítést, gyorsabb és keményebb munkát kívánt a fockshottal. Tegnap óta megfordult a szél, a csövön át ismét cirkálni kellett. Délben kiszámoltuk, hogy Tihany és Siófok együtt már nem fér bele a napunkba. Siófok felé indultunk. Váratlanul nagyot fordult a szél. Mi is fordultunk, mert vitorlát állítani nem volt idő. Szélcsend, rögtön a forduló után. Épp csak annyi kis szellő maradt, hogy egy kis bűvészkedéssel mozgásban maradjunk. Mégis Tihany. Kijutottunk a szélcsend foltjából, enyhe széllel hajóztunk Tihanyig. Finom volt a fagylalt a hegyen, jól esett a hideg ásványvíz a kikötő büféjében. A hajó orra körül fordultunk a mólók között, a szűk helyen kötelekkel biztosítva. A szomszéd hajó is indult. Az öbölben már két vitorlás is várt az üres helyekre. Fagyizás után a szél is feltámadt. Jó széllel gyorsan eljutottunk Siófokra. Dorka kiszállt, indultunk vissza Füredre. Félúton elgyengült a szél, két óra alatt értünk vissza.

Balatonfüred - Balatonföldvár

Egy Atlante 28-ast béreltünk Füreden. Enyhe szélben indultunk, épp megfelelt a gyakorlatlan, de tanulékony legénységnek (leányságnak?). Sokat gyakoroltuk a fordulást (és a vitorla átállítását a másik oldalra). Szél ellen átvitorláztunk a csövön, aztán kitaláltuk, hogy Földvárnál messzebb nem érdemes menni, mert holnap este mindenképp vissza kell érnünk Füredre.

Este hatkor értünk a kikötőbe. A kikötőmester épp a móló végén állt és szólt, hogy a vendéghelyek már mind foglaltak, de menjünk csak az első soron a híd után a parttól a harmadik helyre. Megpróbáltuk, de nem fértünk át a farcölöpök közt a 250 széles hajóval. A következő javaslata a második sor végén a part melletti hely volt. Oda már befértünk volna, de a bejáratot elállta egy másik hajó. Már egészen elcsüggedtünk, amikor odajött a kikötőmester a segédjével, eloldozták és félrehúzták az útban levő hajót.
Este megnéztük a naplementét, jól bevacsoráztunk a Platán étteremben, aztán rácsodálkoztunk a pestinél sokkal több csillagra.

Zadar, ismét

Janó már az első zadari városnézésnél szemet vetett erre a strandra a vártól délre, egy apró kis park alatt. Vissza akart ide jönni, akár még biciklivel is.
Az utolsó nap teljesült a vágya, a kempingből eltekertünk Zadarba. A kerékpárút a Vir szigetre vezető hídtól indul és Nin mellett a felújított, helyenként talán új út mentén halad a fennsíkon. A kerékpárút még Zadar előtt elfogy, az utolsó mellékút egy határozott lejtővel Diklo szűk, girbegurba utcáira vezet. A kis falu korábban önálló volt, ma már Zadarhoz tartozik. A régi tengerparti úton pedáloztunk tovább. A horvát autósok sajnos agresszívek, nehezen viselik a kerékpárosok jelenlétét. A városon belül, a tengerparti kanyargós úton sem értették, hogy miért nem a járdán kerülgetjük a gyalogosokat.
Vizet vittünk az útra, de jól meg is éheztünk, mire Zadarba megérkeztünk. A strandolni vágyók éhesen is inkább a víz felé indultak, apjuk a várba tekert kaját szerezni (és még egyszer, nyeregből körülnézni).

Split

 Az autópályáról a kikötő felé vezető főúton dugóba kerültünk és leparkoltunk. Úgy tűnt, hogy gyalog gyorsabbak leszünk és a szép házakat is jobban látjuk.

Közel kétszázezer lakos és forgalmas kikötő. A város méretéhez képest aprónak tűnő pályaudvar forró peronjára csak egy pálmafa vet árnyékot.

A piacon keresztül Diocletianus császár négyhektárnyi palotájának keleti kapujához jutottunk. 

Az uralkodó lakosztályába vezető előcsarnok kupoláját hajdan mozaik és márvány borította.

Szent Doimus katedrálisa eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt. Harangtornyába hosszú lépcsősor vezet. Lent a torony alsó két emeletén a vastag fal belsejében kanyargó szűk és meredek kőlépcsőn néznek farkasszemet a felfelé igyekvők a kijutni próbálókkal.

A szépen mintázott harang már háromszáz éves is elmúlt. Motor hintáztatja és elektromos kalapács kondítja.

A toronyból a palota hangulatos házai és a kikötő is jól látható.

A palota széles sugárútjain autók helyett gyerekkorom pályaudvarait idéző elektromos targoncákkal találkozhatunk.

A múzeum udvara - még mindig a palotában.

Nin ide is elkísért. Nini Gergely püspök szobra a palota északi kapujánál. A szobor nagy lábujja szép fényes - megérintése szerencsét hoz!

Jobb lesz, ha az árnyékban maradók éberen figyelnek a szandáljukra - amíg a fényképész Gergely püspökre fókuszál.

Vir

Csütörtökön átbicikliztünk a közeli Vir szigetre. A kemping szélén, az öböl mellett letáboroztunk. A térdig érő víz alatt, kövek között egy homokos turistacsapás vezetett mélyebb vízbe, az öböl homokos medrű részére.

A parton a fák között az ösvény a szomszéd öblöt őrző régi, felújítás alatt álló várhoz vitt. A várhoz a tengeren úszva is könnyedén eljuthattunk.

Nin

A kemping csacsija szereti a dinnyehéjat. A gyerekek szorgalmasan etették is.

Nin óvárosa egy kis szigetre épült a lagúnában.

Kőhíd vezet a városkapuhoz a szigetre.

A hídfőt Branimir herceg őrzi, aki a IX. század végén a nini püspököt a Szentszék tudta nélkül split érsekévé emelte.

Nin közepén áll ez a szép torony.

A Szent Kereszt templom a IX. századból.

A St. Ambroza templom a XIII. századból, Nin nyugati kapuja közelében.

A városfal egyik megmaradt része a sziget északnyugati csücskén, a nyugati városkapu közelében.

A lagúna tipikus csónakja. Jellemző a szín és a sekély lagúna homokjától megkopott végű, hosszú evezők.

Egy ősi horvát csónak a XI. százaból, a déli városkapu mellett.

Krka Nemzeti Park

A nemzeti park a folyó torkolatánál kezdődik.. Festői völgyben hajóztunk a vízesésekhez.

Az első vízesést egy kis pataknál találtuk.

A fürdőruha sajnos a parkolóban maradt, mi csak néztük a vízesés alatt vidáman lubickolókat.

Kiépített út vezet fel a vízesések mentén.

A legrövidebb túra a vízesések fölött kiépített járdán tér át a túlsó partra.

Végre sikerült lencsevégre kapni a mediterrán erdők zenészét!

Kiszáradt vízesést is találtunk.

Esti apály a nini lagúnában. Bokáig érő víz helyett óriási homokozó.

Zadar

	Kis hajók állnak a tenger hullámaitól védett kikötőöbölben a zadari óváros bejáratánál. Az egyik hajón éber őr figyel.
	A zadari óváros kapuját szárnyas oroszlán őrzi.
	Az öt kút terén kezdtük a sétát
	majd felmásztunk a harangtoronyba
	és megnéztük a szép mediterrán épületeket.

Nini, nyaralás!

	Vittünk négy biciklit. Egy kicsit kevés volt, mert öten vagyunk. De több nehezen fért volna (így is összeértek a kormányok és nyergek). Az oda-vissza úton a biciklik elfogyasztottak 20 liter benzint, pedig autópályán is csak 100-as tempóval haladtunk.
	Hosszú volt az út, 3 pihenővel értünk oda.
	Délután három körül megérkeztünk és beköltöztünk a lakókocsiba.

Penyige, Túristvándi és Nyíregyháza

Pénteken lekvártúrára indultunk Penyigére. A penyigei szilvalekvár messze földön híres. A hozzávalók listája nagyon rövid: szilva. Két napig főzik, de az eredmény csodálatosan finom. Szombaton még körbefényképeztük a kempinget, csomagoltunk és indultunk.

Bár volt, aki inkább a kényelmes fotelt választotta.

A hosszú, deszkaborítású házban hatágyas szobák, vizesblokkok, konyha és a végén nyitott étkező.

Az udvar másik oldalán kemence és asztalok, padok.

 Az udvar végében, a sátorhely mellett laknak a kenuk.

 A kerítésen túl folyik az Öreg Túr. A képen a kemping saját kikötője, stégje látható.

A Túr itt lustán kanyarog, a mederben a nádassal osztozik.

 Andi és Janó autóval indultak Komádiba.

 A csapat másik fele felpakolta a cuccát a biciklire és Nyíregyháza felé vette az irányt.

 Kreatív megoldás az út közbeni szomjúság ellen.